A két diósgyőri fesztivál teljes kudarccal végződött, legalábbis ami a látogatók számát illeti. Az ötvenedik évfordulót is méltóképpen kellett volna megünnepelni, ám az eddigi információk szerint rendkívül kevesen tették meg, hogy ünnepeljenek. Ennek pedig számos oka van, amelyek együttesen okozták a látványosan gyér érdeklődést.
Szvoboda László írását foglaljuk össze, amit a közösségi médiában tett közzé a két, meglehetősen gyengére sikerült fesztiválról.
“Miskolc közönsége 2 hét alatt 2 magasra pozícionált fesztiválon is szórakozhatott az elmúlt 10 napban. Ez jó hír lenne, ha igaz lenne. De a mondat inkább úgy igaz: Miskolc közönsége 2 hét alatt 2 magasra pozicionált fesztiválon is szórakozhatott volna az elmúlt 10 napban, csak nem tette.
A Diósgyőr Fesztivál és Rock50 két kudarc egy hétre egymástól. Viszont mivel nem szeretnék igazságtalan lenni, így nem teszek a két rendezvény közé egyenlőségjelet, mert míg a Diósgyőr Fesztivál totális kudarc, a Rock50 csak sima kudarc.”
(Minden volt, csak hatalmas érdeklődés és tömeg nem.)
“A Diósgyőr Fesztivál által termelt veszteséget a piaci szereplők 100-150 millió forint körülire taksálják, ami már országos szinten is rekordgyanúsnak tűnik. Piaci információk szerint ugyanis minimum 12.000 eladott jegy/bérlet kellett volna ahhoz, hogy a rendezvény nullszaldós legyen, ám jó, ha 2.000 belépőt el tudtak adni összesen. Már a rendezvény előtt beszédes volt, hogy előbb a DVTK bérleteseit engedték be ingyen a „nagy érdeklődésre való tekintettel”, majd az egyetemisták látogathatták a rendezvényt 50%-os jegyárkedvezménnyel, szintén azért, mert „hatalmas érdeklődés” övezte a fesztivált. (Az idézőjeles részek a rendezvény hivatalos kommunikációjában szerepeltek.) A rendezvény napján semmilyen közlekedési nehézség nem volt a stadion környékén, pedig tudjuk, egy 4-5.000-es nézőszámú meccs előtt is dugók, tumultusok tudnak kialakulni az Újgyőri Főtér és a 10-es posta közötti szakaszon.
Miért történt mindez?
Mert a Diósgyőr Fesztiválon semmi sem stimmelt – ennek a rendezvénynek egyetlen eleme sem volt rendben, teljesen kizárt volt tehát, hogy működőképes legyen.
Egy stadion mindig kiemelten kockázatos fesztiválhelyszín, a line-up (a fellépők névsora) mutatja azonban az igazi amatőrséget. Vasvillával összehányt előadók, mindenféle rendezőelv, egymásra épülés, műfaji logika, érdeklődési metszéspontok nélkül – ez pedig a piac és a szakma ismeretének abszolút hiányára vezethető vissza. Ugyanis hatalmas különbség van aközt, hogy egy előadó ismert és aközt, hogy jegyet tud eladni és pláne aközt, hogy egy fesztiválon húzónév lehet.”
“Hogy miért fáj ez nekem? Nem azt csinál a DVTK a pénzével, amit akar?
Hát nem. A magyar futballt ugyanis egyrészt az állam tartja lélegeztetőgépen a TAO-n és az állami megrendelésekkel kitömött építőiparon keresztül (vagyis a mi adóforintjainkat szórják, mint bolond a lisztet), másrészt pedig a miskolci közönséget járatta le a DVTK azzal, hogy az előadók, menedzsmentek azt látták: Miskolc ennyit tud. Pedig a szervezők tudtak mindössze ennyit.
Rock50: Előző este ugyanott Majka koncert volt, a hazai koncertjegyértékesítés tuti befutója, (hiszen aki egy Majkabulit nem tud rentábilissá tenni, az tényleg hülye), vagyis megint egy félresikerült frappáns ötlet: egy installáció a két estére, ugyanaz a technika és máris spóroltunk egy kazal pénzt. Vagyis majdnem, ugyanis Miskolc egyszerűen nem bír el ennyi rendezvényt egy hét alatt.
Amellett, hogy mindkét rendezvény közpénzt égetett el ész, értelem és eredmény nélkül, még legalább egy nagyon súlyos kárt okoztak Miskolc megítélésének.”
“Két hét alatt sikerült ugyanis a földdel egyenlővé tenni azt a megítélésbeli javulást, amit a Kocsonyafesztivál, az avasi boros rendezvények (a Borangolással az élen), a MEN, vagy az újra megrendezett Rocktoberfest felépített, miszerint Miskolc egy élő város, ahová érdemes színvonalas produkciókat hozni, ahol van igény és van közönség. Csakhogy Miskolc nem bír el egy hónap alatt 5 ekkora rendezvényt, sőt Budapesten kívül egyetlen másik magyar város sem. Ezt illett volna előre belátni és mivel a MEN időpontja adott, a Borangolás időpontja adott, a város napja adott, nem kérdés, kiknek kellett volna ésszel naptárat tervezni. De mikor az erőlködés és az „akkorismegmutatom” bizonyításgörcse elhomályosítja a tudatot, nem várható más eredmény, mint fájó kudarcok és kihagyott lehetőségek.
A két rendezvény botrányos színvonalú marketingjét már csak igazán szőr mentén érinteném, mert míg a Diósgyőr Fesztivál esetében a NER VIP-páholyából szalasztott gold-digger reklámcég csinált egy tökéletesen jellegtelen és elbaltázott reklámkampányt (jó, szar bornak hiába is a cégér), addig a Rock50 kommunikációját a helyi erőknek nem sikerült megugrani, vagyis érthetően elmagyarázni, hogy mi ez és miért is ennyire fontos nekünk, miskolciaknak. (A fenti koncepcionális problémák miatt mondjuk pont maguknak adták fel a megoldhatatlan leckét és varrták be előre az egyest.)
De a károkozást úgysem méri senki, elég a kapukon belül azt hazudni, hogy mekkora sikert értünk el, a politikus oldalfüggetlenül büszke, következménye nem lesz ennek a károkozásnak sem, csak azok a piaci szolgáltatók szívják majd meg, akik a város valódi megítélésére vannak utalva, mert ezen múlik a vendégforgalmuk, a bevételük, a megélhetésük és a családjuk. Azok szívják meg, akik miatt büszkék tudnánk lenni a városra, akik valódi szakértelemmel, valódi értékteremtésen dolgoznak a valódi piac körülményei közt.”
“Kimondhatjuk: Miskolcon két hétre senkiháziak kezébe került a popszakma.
Remélem, utoljára. Remélem, az önkormányzat Miskolcon is rájön arra, hogy nem kell mindenhez értenie és ahogyan az országos tendencia is mutatja (Sopron, Debrecen, Veszprém, Szeged például) az önkormányzat itt is a piaci szereplőkkel összefogva teremt majd piacképes kulturális és szórakoztatóipari értéket, a DVTK pedig kivonul erről a területről, mert ebben nemhogy nem NB1-es, hanem inkább megyei harmadosztály alsóház.” További részletek a közzétett írásban találhatók.
(Az írás nem tükrözi a szerkesztőség véleményét.)
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
